Két nappal ezelőtt....

Már megint időhurkokat gubancolok össze ;)

Utazás haza Velencére...hozzátok! Mielőtt elindultam szeles idő volt, szemerkélt az eső és olyan szomorú volt az időjárás. Az én hangulatomat sem a ragyogás jellemezte. Kicsit fáradt, kicsit nyúzott voltam. Gondolkodni sem nagyon volt kedvem, nemhogy utazgatni, szavazni, és azon kattogni, hogy mi minden mást kell még csinálnom...
Valahogy úgy éreztem nem engedhetem most meg magamnak ezt az időkiesést. Sürget a határidő, amit ráadásul én magam szabtam. Hiába próbáltam meggyőzni magam, hogy egy kis pihenő jár, és milyen jó lesz Velencén veletek, nem akartam elhinni. Bizonygatni akartam, hogy most nincs időm, majd Németországban lesz 2 hetem pihenni... de haza kell menjek gondoltam és vívódtam magamban.
Tudtam, hogy úgyis megyek, mert már eldöntöttem én magam. Csak a pozitív érzéseimet nem sikerült társítanom ehhez az ügyhöz. Mindaddig, míg a vonaton a napsütés megsimogatta az arcom, ölemben a laptoppal el nem kezdtem írni neked egy új bejegyzést. Amit ki is töröltem, mert elbizonytalanító volt. És akkor mosolyogva belekezdtem egy újba. Hiszen örömmel töltött el, hogy képes vagyok megváltoztatni a gondolataim, érzéseim, rezgéseim. Minden csak egy döntésen múlik. És nekem akkor ott a vonaton a napsütésben elkezdtek hatalomra kerülni a pozitív érzéseim. Ha már a nap is képes kisütni eső után, nehogy már én ne tudjak örülni annak, hogy sétálhatok egy nagyot a hegyen vagy a tóparton;):)

Megérkeztem.
Hűvös volt, de madárcsicsergés fogadott és az a friss levegő... Kétségem sem volt, hogy a legjobb helyen vagyok!!! Hazaérkeztem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!