2010. január 30., szombat

Minden nap történik valami jó… még a BKV háza táján is…



Meglepő??? Ugyan már:) Minden csak nézőpont kérdése.

Írhatnék most arról, hogy lesett fél méter hó és meghal a főváros közlekedése... hogy 40 percet állok a szakadó hóesésben a megállóban… már kezdek fázni - hiába az infrás talpbetétem, a lábujjaim kezdenek fagyosan lázadozni, hogy azonnal forduljak vissza, menjek haza, mert ki tudja, hogy jön-e egyáltalán villamos vagy bármi…

A sapkám az átázás küszöbén próbálja melegséggel átölelni pici kis kobakom, amiben ezer gondolat kavarog, hogy már megint késni fogok… de szép a hóesés…haza kéne menni, hogy megyek holnap dolgozni… de jó, hogy ma nem kellett hajnalban kelnem… anyáék hogy a viharba jöttek ma fel Pestre… húú de fázom… de most komolyan!!! tényleg nem jön a villamos ???

És hiába tűnik fel a távoli hóködben egy nagy világító lámpa, az nekem nem elég… nekem kétlámpás villamos kell, így hagyom elmenni… te jó ég mióta állok itt???

Aztán bemondják, hogy a nagy havazás miatt meghosszabbodott menetidő és megnövekedett várakozás miatt türelmünket kérik… oké én türelmes vagyok, de a kabátom már lassan kezd olyan állapotba kerülni, mintha a mosógépből vettem volna ki… Még egy villamos, meg még egy, meg még kettő… de egyik sem az enyém… és a gondolataim csak cikáznak a hópelyhekkel versenyezve… kezdjem el szidni a BKV-t? tehetnek róla? Inkább a megoldáson agyaljak… menjek gyalog??? Á úgy nagyon messze van… nyáron oké, lesétálok pár km-t, de most lépni alig lehet… és mi lenne, ha leintenék egy autót??? Azért 1órát késni az mégiscsak durva! És kezdem úgy érezni, hogy igazán nagyon hideg van… Végül úgy döntök, akkor is kitartok!

Mikor már sem a hideg sem a késés nem izgat, megjelenik egy újabb villamos lámpája…azaz lámpái - na ez már az, ami nekem kell:D:D:D

Felszállok. Győzelem. Nincsenek is sokan…és van fűtés - van minek örüljek:) ám mégis csak akkor sikerül lefagyott arcom mimikáját megváltoztatni, mikor megszólal a mikrofonban a vezető hölgy hangja… elnézésünket kéri. Őszintén. Tényleg sajnálja, hogy várakoznunk kellett. Elmondja, hogy miért és újra bocsánatot kér. Mentegetőzik picit, hogy a lefagyott-behavazott váltók miatt kellett neki is 30percet állnia, és ezért kellett annyit várnunk a havazásban. Érezni a hangján, hogy őszinte és ezzel a pár mondattal szeretné felmelegíteni a szívünket, ha már a kezeinkkel és a bohócorrá fagyott nózinkon nem tud segíteni… az utasok arcára mosoly ül, kedvesen néznek egymásra és a legtöbbjük örül ennek a pár mondatnak.

A végállomásnál a kedves hang még javasolja, hogy aki teheti a buszt válassza, mert amíg havazik a váltók vacakolni fognak, és végül kellemes napot kíván nekünk. Cseppet megdöbbenve, de boldogan szállok le a villamosról és elhatározom, odamegyek megköszönni a hölgynek a kedves szavakat és gondolatokat… de megelőznek. Ez a nap második kellemes meglepetése. Azért túlzásokba nem akarok esni, így egy szeretetteli pillantással búcsút veszek a vezetőtől és gondolatban szép napot kívánok neki.

Még pár mondatot váltok a nálam gyorsabb hálás utassal, jókívánságokkal elköszönök tőle majd elmerülök a napom teendőiben…

Tudom, hogy mindenben van valami jó, és minden napban fel lehet fedezni az apró örömöket. Mára ez jutott:D egy figyelmes BKV alkalmazott:D Köszönöm!!!

1 megjegyzés:

Magboy írta...

A legtöbb esetben ha komolyan elhatároztad, eldöntötted, merre akarsz menni, ezer olyan körülmény merül fel, ami első látásra áthatolhatatlan akadálynak tűnik. Úgy gondolhatjuk, minden összeesküdött ellenünk, csak a mi bosszantásunkra történik, meggátolnak abban, hogy eljussunk a célunkhoz. Ilyenkor számtalan olyan ok megfordul a fejünkben, hogy miért lenne jobb és egyszerűbb visszafordulni és áthárítani a felelősséget pl. az időjárásra, vagy a közlekedési vállalatra, tehát rajtunk kivülálló okokra. Pedig akik feladják, kapitulánsok. A kapitulánsok pedig nem győznek. És különben is az akadályok azért vannak, hogy irányítsanak. És még azért, hogy legyen választási lehetőségünk, és időnk, hogy meglássunk, észrevegyünk dolgokat, amik kívül, és belül történnek. Hogy többé válhassunk általa.
Tegnap, egy fiatalember képes volt Szlovéniából Budapestig autózni, mert elvállalta, és MEGÍGÉRTE hogy ott lesz. Velencéről, Miskolcról, és Kecskemétről és Zalaegerszegről szintén vezetett járható út a Kárpát utcáig! Számukra nem volt akadály a több tíz vagy száz km-es utazás. Választás szabadsága. Egy kis öröm, hogy dolgozik, tesz, az képes másoknak örömet szerezni, a legképtelenebb helyzetben is. Számodra mit jelent, a jellem szilárdsága???
Most is kompenzált az univerzum! Sokan észrevették, és örültek ennek az "apró gesztusnak" ! A bkv-s is nyugodtan alhatott, hiszen ami tőle függött megtette! EMBER maradt!. és emberszámba vett másokat is! Talán mégis van remény??????...........